Visszatérés

Szeretném újra feléleszteni hosszú álmából a  blogomat. Kezdődik a tavaszra hangolódás. Ha most kinézek az ablakon gyönyörű napsütéses az idő. Nagyon élvezetes. Ilyenkor úgy érzem szárnyal a testem, a lelkem. Veszem elő a vidámabb színeket és egy rövid időre megválok a komor téliektől.

 Méretéből eredően akár majd strand táskának is jó lesz.

Takaró ajándéknak.



Egy kedves ismerősöm rendelte ezt a takarót a lányának karácsonyi ajándékként. Számomra  nagy kihívást jelentett,mert nem  vagyok híres a precizitásomról. Ezt pedig 480 db háromszögből varrtam össze. Jelentem sikerült, boldog vagyok. Hogy mennyire lettem pontosabb azt nem tudom, de elindultam - itt most előnyösebb lenne a lejtő - és nincsen megállás. Már töröm a fejem egy újabb hasonló stílusú takarón.

Hát a fotózása okozott némi fejtörést. A fiam majd két méter magas,de neki is rövidnek bizonyultak a kezei.

Ebbe a téli szürkeségbe....



szerettem volna egy kis színt csempészni. Ezekre  a vidám kis neszikre várnak gazdáik. Persze ők még nem tudnak erről. Pszt: meglepi.
Jó volt varrni ,mert gyorsan haladtam, látványosak  és melengetik az ember szívét. Ugye ti is így látjátok?










A másik variáció egy kicsit szolidabb, de rájuk is vár valaki. Remélem....

Ha van mivel gömbölydeddé varázsolni, az apró rakások alól elővillan az alsószoknya. Nagyon kacér.

Közeleg karácsony

Elkezdtem a karácsonyi készülődést. Ajtó díszeket varrogattam. Először idegennek tűnt a fekete anyag, de egy kis natúr -  arannyal megbolondítva egészen jó

1. 

1. a

Utóhang


Már nem is számolom az időt, de most úgy gondoltam megint bejelentkezem .
Szeptemberben egy csodálatos zarándok úton vehettem részt. Kilenc nap alatt bejártuk Olaszország szebbnél szebb kegyhelyeit. Lelkileg feltöltött ez az út. Aranyos útitársaim csak emelték ennek  minőségét.

A mai nap este lesz egy találkozóm velük, ahol felelevenítjük az utunk egyes pillanatait. Én egy kis meglepetéssel készültem, remélem örülni fognak az ajándékomnak.

Kereken 50 darabot készítettem. Szerintem játékosan stílusos.

Eltelt egy év

Pont egy évvel ezelőtt írtam a blogba. Nagyon hamar elrepült. Remélem nem válik szokássá: évente egy bejegyzés.

Közben azért varrogattam. Régi félbehagyott munkákat befejeztem és hagytam félbe újakat. Csakis azért, hogy majd befejezhessem.

Teszek fel pár képet és próbálom rendszeressé tenni az írást. Kicsit kötöttem, hogy ne maradjak le és meglegyen a harmincadik sálam. Mert sál nélkül élni nem lehet. :))

Forró hangulatú táska és egy szürke - ciklámen takaró.

Hát most ennyi, folyt köv. vagy?  - megbeszéltem magammal: következik.

Na vajon mi lehet?

Hát igen,megint egy táska. Igaz, már tele van velük a varróskuckóm, de hát sosem elég.

Megláttam ezt a maradék anyagot, magamévá tettem, megvarrtam és már tovább is adtam a menyemnek. Boldog volt, szereti a kéket. Már el is kezdtem egy másik varrását, mert akkor mi maradna a kuckóban? Nem vagyok kék párti, de ami jó...., az jó. Így barnával párosítva nekem is tetszik.

Nagy a dilemma

Mónika által életre keltett "Varrjunk együtt"-re készítgetem a blokkokat. Két színem fix és már eldöntött, de a harmadik szín sehogyan nem akar összejönni. Csináltam pár mintát, de még mindig vajúdok.

Leginkább a kék felé hajlok, de ?
Hát még van időm az összeállításig csak döntésképes leszek, vagy nem?

Én is játszom

Ismét előkerültem. Volt egy kis kényszerleállás,mert visszeremet renováltattam és nem ment a gépi varrás. Bár az igazat megvallva nem is nagyon szorgalmaztam a dolgot. Helyette olvastam rengeteget. Nagyon jól esett .

Most ismét csatarendbe állok, ugyanis megkésve bár,de törve nem lehetőséget kaptam egy közös varrásban való részvételre.

Íme az első munka,mert természetesen ezekkel is lemaradtam a többiek mögött. De pótolom...., még van két hét táppénzem,remélem elég lesz.

Egy három éves fiúcskának

Egy három éves fiúcskának készült ez a takaró.
Nagyon szereti a csiga-bigákat, gondolom a képből rögtön kiderült.

Élveztem készíteni, nem spóroltam a színekkel, mert én azt tartom, minél színesebb a világ, annál nagyobb a boldogság.

Zárójelben megjegyzem: ez egy nagymama "angyalka" ajándéka az unokájának.

Sajnos a színek itt nem olyan elevenek, mint az életben.

Virágok

Nem vagyok az a mindennapra egy jegyzet típus. Szépen komótosan, egyszer talán aktívabbra kapcsolok.

Pénteken lesz iskolánk névadójáról elnevezett gálánk. Ilyenkor a gyerekek bemutatják mi mindenre képesek.( ének, vers, tánc...) A tanárok izgulnak, vajon képesek-e? Gyerekmunkákból vásárt rendezünk. És az est keretén belül átadjuk a legjobb tanárnak ill. diáknak kijáró Bárczy-díjat.

Idén a tanároknak járó - mert ketten lettek - díjat én varrogattam meg. Egy virág mellett döntöttem, mert ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Remélem örülni fognak neki. ( a fényképezés rejtelmeibe még bele kell ásnom magam)

Baby - nek takaró

Egy még meg nem született kicsinykének készült ez a takaró. A kérés mindössze annyi volt, hogy jelenjen meg benne a magyar szín. (piros,fehér,zöld). Amerikában élnek, de igazából magyarnak érzik magukat, - gondolom, mert sajnos nem ismerem őket.

Nem volt egyszerű, mert nehezen tudtam összehozni a csecsemőt a magyar színekkel, -főleg mert a gyermek neme még nem ismert.

Hát ez lett belőle. Az én gyermekem, szeretem és öröm volt készíteni.

Remélem leendő kisgazdájának is tetszik majd.

És a "B" változat

Elkészült a fedlapja a "B" változatnak is. Sokat vacakoltam vele és sokat fejtettem, ráadásul boldogan, mert fejteni úgy kell! - egy kedves foltvarrós társam szerint.

Hát most a varrás közben nagyon boldog voltam. Talán fáradtabb voltam, talán figyelmetlenebb, de boldognak gyakran boldog.

Nem baj már "csak" tűzni kell és mutatom a kész takarókat.

Csak győzzétek megvárni!

Remélem győzitek.

Most pedig elmegyek a városlődiek közös varrására és meglesem mi történik ott....

Egy kis lila

Egy szuper nyári táborban készült ez a kis lila takaró. Annyit kell még tudni róla, hogy nem tudtam a szabadságunk napjáig elkészülni vele, így hát a szegése az útra maradt. Ilyen az elhivatott foltvarró. A férjem vezetett, én varrtam a leánykánk meg háborgott a 12 órás út miatt. De milyen jó, hogy ilyen elszánt vagyok... a szálláshelyeinken ugyanis nem kaptunk ágyneműt, csak huzatot. Attól a perctől kezdve a takarót felavatta és használta a mi "háborgó,morgó" kislányunk.

Még vagyok....

Még vagyok, élek, létezem, csak nyár volt, szabadság, meleg, gondtalanság.
No és egy kicsit unoka.

Most hogy elkezdődött az iskola, beállt a régi rend és én végre elkészültem a hőn áhított takaróm fedlapjával. Még egy nyári táborban irigyeltem meg egy társam színeit, azóta nem bírok magammal. Tudja szerintem mindenki, milyen érzés ha a vezérhangya elindul. Nincs megállás. Buzgóságomat mi sem bizonyítja ékesebben, hogy rossz matematikus lévén rögtön kettőre is kiszabtam az anyagot.
Most az "A" változatot látjátok, de már varrom a "B"-t is.
Folyt. köv.

Egy új technika....

Új technikát tanultam és azzal készülnek ezek a kis szösszenetek. Először vágunk, aztán applikálunk majd tűzni kell. Az első kettőn már túljutottam - mint látható - a tűzés még hátra van. Kicsit bizonytalan vagyok benne,mert olyan színes és olyan formás, hogy nehéz eldöntenem hogyan tovább. Nem szeretném elrontani.

Ballagási takaró

Hallgatásom oka egy fergeteges tábor és egy ballagási takaró. Három napot töltöttem a Balaton partján egy táborban. Sokat varrtunk , főleg modern technikákkal készültek műveink, sokat nyaltunk - fagyikát, és sokat nevetgéltünk, beszélgettünk. Egyszóval én nagyon jól éreztem magam. A tábor előtt megkért egy kedves ismerősöm, hogy ballagási ajándékként egy takarót szeretnének az osztályfőnöknek. Így aztán tábor előtt szabás, utána meg varrás. Íme az eredmény. A színek kicsit halványabbak és a 24 név sem nagyon látszik, egy visszajelzés szerint mindenkinek nagyon tetszett.

Nyílt nap, bemutató nélkül

Sokáig gondolkodtam, megírjam-e a következő bejegyzést, de úgy döntöttem megteszem.

A Varrógépcentrum blogjában egy felhívást tett közzé:Nyílt műhelyfoglalkozás keretén belül megismerkedhetünk a Q Drive hosszúkaros tűzőgéppel. Előzetes jelentkezés szükséges!

Mi egy kedves foltos társammal együtt be is jelentkeztünk és el is mentünk a megbeszélt időpontra. Sajnos a hölgy - aki a bemutatót tartotta volna - lebetegedett és nem tudott ott lenni. Ilyen előfordul, megértettük. Azt azonban nem fogom és nem is akarom megérteni, ha a Varrógépcentrum ezt közzéteszi a blogjában, meghirdeti, akkor miért nincsen egy ember, aki ilyen esetben vállalja a felelősséget. Miért nem vállalkozott senki a bolti dolgozók közül, aki megmutatta volna nekünk a gép működését? Biztosan többen értenek hozzá, hiszen érteniük is kell, mert ha jól tudom el is szeretnének adni ilyen gépeket. Sajnálom a dolgot, mert mint leendő vásárlót is érdekelt a téma. Vidékről felutaztunk,( 240km) szabadságot vettünk ki és az összes megjegyzése a boltvezetésnek az volt. " Hát, elnézést kérünk:" Hát nem szeretném elnézni. Vagy én látom rosszul? Az is lehet, túl érzékeny vagyok, bár nem hiszem.

Hát ennyi. Ehhez többet nem akarok hozzáfűzni, mert egy fecske nem csinál nyarat, de el nem felejtem. Engem úgy neveltek, hogy megtanultam mi a felelősség, együttérzés, felebaráti szeretet.

Tatabányai táska

Elkészült a Tatabányán tanult táska. Amitól tanultuk. Érdekessége számomra, hogy taft anyag és festett géz a külső lapja. Én egy csinos kis virággal bolondítottam meg. Sok munka volt vele, mert renitens módon nem figyeltem meg az összes varrási fázist, így aztán rendesen megszenvedtem a bélés és cipzár bevarrásával.

Habos festés



Már régebben, borotvahabos festések eredményei voltak ezek az anyagok. Azóta csendben várakoztak erre a pillanatra. Napsütés, jókedv,élénk színek, és a végeredmény mi lett?? Természetesen táskák. Hozzájuk, melléjük apró kiegészítők. Élveztem a varrásukat, csakúgy, mint régebben az anyagok festését. Hozzá kell tennem nagy segítségem is volt a munkában: a kislányom. Talán ezért élveztem ennyire.