Egy három éves fiúcskának

Egy három éves fiúcskának készült ez a takaró.
Nagyon szereti a csiga-bigákat, gondolom a képből rögtön kiderült.

Élveztem készíteni, nem spóroltam a színekkel, mert én azt tartom, minél színesebb a világ, annál nagyobb a boldogság.

Zárójelben megjegyzem: ez egy nagymama "angyalka" ajándéka az unokájának.

Sajnos a színek itt nem olyan elevenek, mint az életben.

Virágok

Nem vagyok az a mindennapra egy jegyzet típus. Szépen komótosan, egyszer talán aktívabbra kapcsolok.

Pénteken lesz iskolánk névadójáról elnevezett gálánk. Ilyenkor a gyerekek bemutatják mi mindenre képesek.( ének, vers, tánc...) A tanárok izgulnak, vajon képesek-e? Gyerekmunkákból vásárt rendezünk. És az est keretén belül átadjuk a legjobb tanárnak ill. diáknak kijáró Bárczy-díjat.

Idén a tanároknak járó - mert ketten lettek - díjat én varrogattam meg. Egy virág mellett döntöttem, mert ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Remélem örülni fognak neki. ( a fényképezés rejtelmeibe még bele kell ásnom magam)

Baby - nek takaró

Egy még meg nem született kicsinykének készült ez a takaró. A kérés mindössze annyi volt, hogy jelenjen meg benne a magyar szín. (piros,fehér,zöld). Amerikában élnek, de igazából magyarnak érzik magukat, - gondolom, mert sajnos nem ismerem őket.

Nem volt egyszerű, mert nehezen tudtam összehozni a csecsemőt a magyar színekkel, -főleg mert a gyermek neme még nem ismert.

Hát ez lett belőle. Az én gyermekem, szeretem és öröm volt készíteni.

Remélem leendő kisgazdájának is tetszik majd.

És a "B" változat

Elkészült a fedlapja a "B" változatnak is. Sokat vacakoltam vele és sokat fejtettem, ráadásul boldogan, mert fejteni úgy kell! - egy kedves foltvarrós társam szerint.

Hát most a varrás közben nagyon boldog voltam. Talán fáradtabb voltam, talán figyelmetlenebb, de boldognak gyakran boldog.

Nem baj már "csak" tűzni kell és mutatom a kész takarókat.

Csak győzzétek megvárni!

Remélem győzitek.

Most pedig elmegyek a városlődiek közös varrására és meglesem mi történik ott....

Egy kis lila

Egy szuper nyári táborban készült ez a kis lila takaró. Annyit kell még tudni róla, hogy nem tudtam a szabadságunk napjáig elkészülni vele, így hát a szegése az útra maradt. Ilyen az elhivatott foltvarró. A férjem vezetett, én varrtam a leánykánk meg háborgott a 12 órás út miatt. De milyen jó, hogy ilyen elszánt vagyok... a szálláshelyeinken ugyanis nem kaptunk ágyneműt, csak huzatot. Attól a perctől kezdve a takarót felavatta és használta a mi "háborgó,morgó" kislányunk.

Még vagyok....

Még vagyok, élek, létezem, csak nyár volt, szabadság, meleg, gondtalanság.
No és egy kicsit unoka.

Most hogy elkezdődött az iskola, beállt a régi rend és én végre elkészültem a hőn áhított takaróm fedlapjával. Még egy nyári táborban irigyeltem meg egy társam színeit, azóta nem bírok magammal. Tudja szerintem mindenki, milyen érzés ha a vezérhangya elindul. Nincs megállás. Buzgóságomat mi sem bizonyítja ékesebben, hogy rossz matematikus lévén rögtön kettőre is kiszabtam az anyagot.
Most az "A" változatot látjátok, de már varrom a "B"-t is.
Folyt. köv.

Egy új technika....

Új technikát tanultam és azzal készülnek ezek a kis szösszenetek. Először vágunk, aztán applikálunk majd tűzni kell. Az első kettőn már túljutottam - mint látható - a tűzés még hátra van. Kicsit bizonytalan vagyok benne,mert olyan színes és olyan formás, hogy nehéz eldöntenem hogyan tovább. Nem szeretném elrontani.

Ballagási takaró

Hallgatásom oka egy fergeteges tábor és egy ballagási takaró. Három napot töltöttem a Balaton partján egy táborban. Sokat varrtunk , főleg modern technikákkal készültek műveink, sokat nyaltunk - fagyikát, és sokat nevetgéltünk, beszélgettünk. Egyszóval én nagyon jól éreztem magam. A tábor előtt megkért egy kedves ismerősöm, hogy ballagási ajándékként egy takarót szeretnének az osztályfőnöknek. Így aztán tábor előtt szabás, utána meg varrás. Íme az eredmény. A színek kicsit halványabbak és a 24 név sem nagyon látszik, egy visszajelzés szerint mindenkinek nagyon tetszett.

Nyílt nap, bemutató nélkül

Sokáig gondolkodtam, megírjam-e a következő bejegyzést, de úgy döntöttem megteszem.

A Varrógépcentrum blogjában egy felhívást tett közzé:Nyílt műhelyfoglalkozás keretén belül megismerkedhetünk a Q Drive hosszúkaros tűzőgéppel. Előzetes jelentkezés szükséges!

Mi egy kedves foltos társammal együtt be is jelentkeztünk és el is mentünk a megbeszélt időpontra. Sajnos a hölgy - aki a bemutatót tartotta volna - lebetegedett és nem tudott ott lenni. Ilyen előfordul, megértettük. Azt azonban nem fogom és nem is akarom megérteni, ha a Varrógépcentrum ezt közzéteszi a blogjában, meghirdeti, akkor miért nincsen egy ember, aki ilyen esetben vállalja a felelősséget. Miért nem vállalkozott senki a bolti dolgozók közül, aki megmutatta volna nekünk a gép működését? Biztosan többen értenek hozzá, hiszen érteniük is kell, mert ha jól tudom el is szeretnének adni ilyen gépeket. Sajnálom a dolgot, mert mint leendő vásárlót is érdekelt a téma. Vidékről felutaztunk,( 240km) szabadságot vettünk ki és az összes megjegyzése a boltvezetésnek az volt. " Hát, elnézést kérünk:" Hát nem szeretném elnézni. Vagy én látom rosszul? Az is lehet, túl érzékeny vagyok, bár nem hiszem.

Hát ennyi. Ehhez többet nem akarok hozzáfűzni, mert egy fecske nem csinál nyarat, de el nem felejtem. Engem úgy neveltek, hogy megtanultam mi a felelősség, együttérzés, felebaráti szeretet.

Tatabányai táska

Elkészült a Tatabányán tanult táska. Amitól tanultuk. Érdekessége számomra, hogy taft anyag és festett géz a külső lapja. Én egy csinos kis virággal bolondítottam meg. Sok munka volt vele, mert renitens módon nem figyeltem meg az összes varrási fázist, így aztán rendesen megszenvedtem a bélés és cipzár bevarrásával.

Habos festés



Már régebben, borotvahabos festések eredményei voltak ezek az anyagok. Azóta csendben várakoztak erre a pillanatra. Napsütés, jókedv,élénk színek, és a végeredmény mi lett?? Természetesen táskák. Hozzájuk, melléjük apró kiegészítők. Élveztem a varrásukat, csakúgy, mint régebben az anyagok festését. Hozzá kell tennem nagy segítségem is volt a munkában: a kislányom. Talán ezért élveztem ennyire.

Ismét aktívan

Hallgatásom oka, hogy ezerrel készültem a tatabányai táborra.
Napközben dolgoztunk: varrtunk. Esténként pedig átadtuk magunkat a szórakozás önfeledt pillanatainak.
Első este tekéztünk, (ahol a csoportommal a másodikak lettünk) jutalomfalatkákért sportcsoki képében.
A második este karaokee party volt, fergeteges hangulattal.

Egyébként varrtunk is!!!

A munkákkal még nem teljesen készültem el, de végre lett takarója a varrógépemnek. Már nagyon megérdemelte szegényke. Margitkától egy táskát tanultunk sok-sok kézi varrással. A többi varrományomat is folyamatosan megmutatom, csak el kell készüljek vele.

Párban párna

No még egy pár-párna, melyek azért érdekesek, mert a horgolt rátét is az én munkám gyümölcse. Ugyanis horgolni tanulok és ezek az első munkáim. Nagy becsben tartom őket. Pár évvel ezelőtt nem gondoltam volna,hogy terítőket fogok horgolni. Valahogy soha nem izgatták fel a képzeletemet, nem értékeltem őket. Most bezzeg már tudom milyen drága kincsek. Meglátni és megszeretni ebben az esetben sok-sok pillanat műve volt.

Párnák...

Még vagy egy évvel ezelőtt vettem nagyon olcsón az IKEA-ban 35x35 cm.-es párnákat, "jó lesz valamire felkiáltással. El is pakoltam őket, mert rend a lelke mindennek. És el is felejtettem. Mire jó a tavaszi nagytakarítás? Hát arra, hogy a rég nem látott kincsekre rábukkanjunk. Varrtam nekik szép ruhát és nyugodtan várhatják új gazdájukat, ahova a nyuszi fogja elvinni őket.

Tihanyi táska

Anitától ezt a praktikus táskát tanultuk Tihanyban.

Az eredetin virágok díszítik az elejét. Én azonban ezeket a retro gombokat varrtam rá, így nem lett eredeti, de a szívemhez nagyon közel áll.

Romantika

Hát igen, most ilyen hangulatban vagyok. Ennek hatására elő is kaptam félkész táskáimat és befejeztem őket. Ők az én első, romantika szülte gyermekeim. Nem is beszélve arról, hogy így három taggal csökkent a félkész munkáim sora. Kész öröm az élet!!

Minden kezdet nehéz

Hosszú felkészülést követően megnyitom a blogomat.
Árcédulákat nem használok, csak címkéket.Első bejegyzésem a Tihanyban töltött napokról szól. Tábor volt, melynek oszlopos tagja vagyok.

Idén két tanfolyamon vettem részt. Egyikben tűvel festettünk Benkő Zsuzsa vezényletével. Kezdeti bizonytalanságok után belelendültünk a munkába és több kilométer elhasznált cérna után alig tudtuk a kezünket és /tűnket/ leállítani. Ezt csakis azért cselekedtük, mert befejeztük az adott feladatot. Képet még nem tudok teljesen mutatni, de a madárkám

már csicsereg.

A másik tanfolyam témája a körbargello volt. Két legyet üt egy csapásra mondhatnánk. A kiszabott anyag egyszerre kettő képre is elegendő lett.

Címe: Ikertestvérek. (még szegetlenül)