Virágok

Nem vagyok az a mindennapra egy jegyzet típus. Szépen komótosan, egyszer talán aktívabbra kapcsolok.

Pénteken lesz iskolánk névadójáról elnevezett gálánk. Ilyenkor a gyerekek bemutatják mi mindenre képesek.( ének, vers, tánc...) A tanárok izgulnak, vajon képesek-e? Gyerekmunkákból vásárt rendezünk. És az est keretén belül átadjuk a legjobb tanárnak ill. diáknak kijáró Bárczy-díjat.

Idén a tanároknak járó - mert ketten lettek - díjat én varrogattam meg. Egy virág mellett döntöttem, mert ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Remélem örülni fognak neki. ( a fényképezés rejtelmeibe még bele kell ásnom magam)

Baby - nek takaró

Egy még meg nem született kicsinykének készült ez a takaró. A kérés mindössze annyi volt, hogy jelenjen meg benne a magyar szín. (piros,fehér,zöld). Amerikában élnek, de igazából magyarnak érzik magukat, - gondolom, mert sajnos nem ismerem őket.

Nem volt egyszerű, mert nehezen tudtam összehozni a csecsemőt a magyar színekkel, -főleg mert a gyermek neme még nem ismert.

Hát ez lett belőle. Az én gyermekem, szeretem és öröm volt készíteni.

Remélem leendő kisgazdájának is tetszik majd.

És a "B" változat

Elkészült a fedlapja a "B" változatnak is. Sokat vacakoltam vele és sokat fejtettem, ráadásul boldogan, mert fejteni úgy kell! - egy kedves foltvarrós társam szerint.

Hát most a varrás közben nagyon boldog voltam. Talán fáradtabb voltam, talán figyelmetlenebb, de boldognak gyakran boldog.

Nem baj már "csak" tűzni kell és mutatom a kész takarókat.

Csak győzzétek megvárni!

Remélem győzitek.

Most pedig elmegyek a városlődiek közös varrására és meglesem mi történik ott....

Egy kis lila

Egy szuper nyári táborban készült ez a kis lila takaró. Annyit kell még tudni róla, hogy nem tudtam a szabadságunk napjáig elkészülni vele, így hát a szegése az útra maradt. Ilyen az elhivatott foltvarró. A férjem vezetett, én varrtam a leánykánk meg háborgott a 12 órás út miatt. De milyen jó, hogy ilyen elszánt vagyok... a szálláshelyeinken ugyanis nem kaptunk ágyneműt, csak huzatot. Attól a perctől kezdve a takarót felavatta és használta a mi "háborgó,morgó" kislányunk.

Még vagyok....

Még vagyok, élek, létezem, csak nyár volt, szabadság, meleg, gondtalanság.
No és egy kicsit unoka.

Most hogy elkezdődött az iskola, beállt a régi rend és én végre elkészültem a hőn áhított takaróm fedlapjával. Még egy nyári táborban irigyeltem meg egy társam színeit, azóta nem bírok magammal. Tudja szerintem mindenki, milyen érzés ha a vezérhangya elindul. Nincs megállás. Buzgóságomat mi sem bizonyítja ékesebben, hogy rossz matematikus lévén rögtön kettőre is kiszabtam az anyagot.
Most az "A" változatot látjátok, de már varrom a "B"-t is.
Folyt. köv.

Egy új technika....

Új technikát tanultam és azzal készülnek ezek a kis szösszenetek. Először vágunk, aztán applikálunk majd tűzni kell. Az első kettőn már túljutottam - mint látható - a tűzés még hátra van. Kicsit bizonytalan vagyok benne,mert olyan színes és olyan formás, hogy nehéz eldöntenem hogyan tovább. Nem szeretném elrontani.

Ballagási takaró

Hallgatásom oka egy fergeteges tábor és egy ballagási takaró. Három napot töltöttem a Balaton partján egy táborban. Sokat varrtunk , főleg modern technikákkal készültek műveink, sokat nyaltunk - fagyikát, és sokat nevetgéltünk, beszélgettünk. Egyszóval én nagyon jól éreztem magam. A tábor előtt megkért egy kedves ismerősöm, hogy ballagási ajándékként egy takarót szeretnének az osztályfőnöknek. Így aztán tábor előtt szabás, utána meg varrás. Íme az eredmény. A színek kicsit halványabbak és a 24 név sem nagyon látszik, egy visszajelzés szerint mindenkinek nagyon tetszett.