Utóhang


Már nem is számolom az időt, de most úgy gondoltam megint bejelentkezem .
Szeptemberben egy csodálatos zarándok úton vehettem részt. Kilenc nap alatt bejártuk Olaszország szebbnél szebb kegyhelyeit. Lelkileg feltöltött ez az út. Aranyos útitársaim csak emelték ennek  minőségét.

A mai nap este lesz egy találkozóm velük, ahol felelevenítjük az utunk egyes pillanatait. Én egy kis meglepetéssel készültem, remélem örülni fognak az ajándékomnak.

Kereken 50 darabot készítettem. Szerintem játékosan stílusos.

Eltelt egy év

Pont egy évvel ezelőtt írtam a blogba. Nagyon hamar elrepült. Remélem nem válik szokássá: évente egy bejegyzés.

Közben azért varrogattam. Régi félbehagyott munkákat befejeztem és hagytam félbe újakat. Csakis azért, hogy majd befejezhessem.

Teszek fel pár képet és próbálom rendszeressé tenni az írást. Kicsit kötöttem, hogy ne maradjak le és meglegyen a harmincadik sálam. Mert sál nélkül élni nem lehet. :))

Forró hangulatú táska és egy szürke - ciklámen takaró.

Hát most ennyi, folyt köv. vagy?  - megbeszéltem magammal: következik.

Na vajon mi lehet?

Hát igen,megint egy táska. Igaz, már tele van velük a varróskuckóm, de hát sosem elég.

Megláttam ezt a maradék anyagot, magamévá tettem, megvarrtam és már tovább is adtam a menyemnek. Boldog volt, szereti a kéket. Már el is kezdtem egy másik varrását, mert akkor mi maradna a kuckóban? Nem vagyok kék párti, de ami jó...., az jó. Így barnával párosítva nekem is tetszik.

Nagy a dilemma

Mónika által életre keltett "Varrjunk együtt"-re készítgetem a blokkokat. Két színem fix és már eldöntött, de a harmadik szín sehogyan nem akar összejönni. Csináltam pár mintát, de még mindig vajúdok.

Leginkább a kék felé hajlok, de ?
Hát még van időm az összeállításig csak döntésképes leszek, vagy nem?

Én is játszom

Ismét előkerültem. Volt egy kis kényszerleállás,mert visszeremet renováltattam és nem ment a gépi varrás. Bár az igazat megvallva nem is nagyon szorgalmaztam a dolgot. Helyette olvastam rengeteget. Nagyon jól esett .

Most ismét csatarendbe állok, ugyanis megkésve bár,de törve nem lehetőséget kaptam egy közös varrásban való részvételre.

Íme az első munka,mert természetesen ezekkel is lemaradtam a többiek mögött. De pótolom...., még van két hét táppénzem,remélem elég lesz.

Egy három éves fiúcskának

Egy három éves fiúcskának készült ez a takaró.
Nagyon szereti a csiga-bigákat, gondolom a képből rögtön kiderült.

Élveztem készíteni, nem spóroltam a színekkel, mert én azt tartom, minél színesebb a világ, annál nagyobb a boldogság.

Zárójelben megjegyzem: ez egy nagymama "angyalka" ajándéka az unokájának.

Sajnos a színek itt nem olyan elevenek, mint az életben.

Virágok

Nem vagyok az a mindennapra egy jegyzet típus. Szépen komótosan, egyszer talán aktívabbra kapcsolok.

Pénteken lesz iskolánk névadójáról elnevezett gálánk. Ilyenkor a gyerekek bemutatják mi mindenre képesek.( ének, vers, tánc...) A tanárok izgulnak, vajon képesek-e? Gyerekmunkákból vásárt rendezünk. És az est keretén belül átadjuk a legjobb tanárnak ill. diáknak kijáró Bárczy-díjat.

Idén a tanároknak járó - mert ketten lettek - díjat én varrogattam meg. Egy virág mellett döntöttem, mert ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Remélem örülni fognak neki. ( a fényképezés rejtelmeibe még bele kell ásnom magam)