Én is játszom

Ismét előkerültem. Volt egy kis kényszerleállás,mert visszeremet renováltattam és nem ment a gépi varrás. Bár az igazat megvallva nem is nagyon szorgalmaztam a dolgot. Helyette olvastam rengeteget. Nagyon jól esett .

Most ismét csatarendbe állok, ugyanis megkésve bár,de törve nem lehetőséget kaptam egy közös varrásban való részvételre.

Íme az első munka,mert természetesen ezekkel is lemaradtam a többiek mögött. De pótolom...., még van két hét táppénzem,remélem elég lesz.

Egy három éves fiúcskának

Egy három éves fiúcskának készült ez a takaró.
Nagyon szereti a csiga-bigákat, gondolom a képből rögtön kiderült.

Élveztem készíteni, nem spóroltam a színekkel, mert én azt tartom, minél színesebb a világ, annál nagyobb a boldogság.

Zárójelben megjegyzem: ez egy nagymama "angyalka" ajándéka az unokájának.

Sajnos a színek itt nem olyan elevenek, mint az életben.

Virágok

Nem vagyok az a mindennapra egy jegyzet típus. Szépen komótosan, egyszer talán aktívabbra kapcsolok.

Pénteken lesz iskolánk névadójáról elnevezett gálánk. Ilyenkor a gyerekek bemutatják mi mindenre képesek.( ének, vers, tánc...) A tanárok izgulnak, vajon képesek-e? Gyerekmunkákból vásárt rendezünk. És az est keretén belül átadjuk a legjobb tanárnak ill. diáknak kijáró Bárczy-díjat.

Idén a tanároknak járó - mert ketten lettek - díjat én varrogattam meg. Egy virág mellett döntöttem, mert ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Remélem örülni fognak neki. ( a fényképezés rejtelmeibe még bele kell ásnom magam)

Baby - nek takaró

Egy még meg nem született kicsinykének készült ez a takaró. A kérés mindössze annyi volt, hogy jelenjen meg benne a magyar szín. (piros,fehér,zöld). Amerikában élnek, de igazából magyarnak érzik magukat, - gondolom, mert sajnos nem ismerem őket.

Nem volt egyszerű, mert nehezen tudtam összehozni a csecsemőt a magyar színekkel, -főleg mert a gyermek neme még nem ismert.

Hát ez lett belőle. Az én gyermekem, szeretem és öröm volt készíteni.

Remélem leendő kisgazdájának is tetszik majd.

És a "B" változat

Elkészült a fedlapja a "B" változatnak is. Sokat vacakoltam vele és sokat fejtettem, ráadásul boldogan, mert fejteni úgy kell! - egy kedves foltvarrós társam szerint.

Hát most a varrás közben nagyon boldog voltam. Talán fáradtabb voltam, talán figyelmetlenebb, de boldognak gyakran boldog.

Nem baj már "csak" tűzni kell és mutatom a kész takarókat.

Csak győzzétek megvárni!

Remélem győzitek.

Most pedig elmegyek a városlődiek közös varrására és meglesem mi történik ott....

Egy kis lila

Egy szuper nyári táborban készült ez a kis lila takaró. Annyit kell még tudni róla, hogy nem tudtam a szabadságunk napjáig elkészülni vele, így hát a szegése az útra maradt. Ilyen az elhivatott foltvarró. A férjem vezetett, én varrtam a leánykánk meg háborgott a 12 órás út miatt. De milyen jó, hogy ilyen elszánt vagyok... a szálláshelyeinken ugyanis nem kaptunk ágyneműt, csak huzatot. Attól a perctől kezdve a takarót felavatta és használta a mi "háborgó,morgó" kislányunk.

Még vagyok....

Még vagyok, élek, létezem, csak nyár volt, szabadság, meleg, gondtalanság.
No és egy kicsit unoka.

Most hogy elkezdődött az iskola, beállt a régi rend és én végre elkészültem a hőn áhított takaróm fedlapjával. Még egy nyári táborban irigyeltem meg egy társam színeit, azóta nem bírok magammal. Tudja szerintem mindenki, milyen érzés ha a vezérhangya elindul. Nincs megállás. Buzgóságomat mi sem bizonyítja ékesebben, hogy rossz matematikus lévén rögtön kettőre is kiszabtam az anyagot.
Most az "A" változatot látjátok, de már varrom a "B"-t is.
Folyt. köv.