Visszatérés

Szeretném újra feléleszteni hosszú álmából a  blogomat. Kezdődik a tavaszra hangolódás. Ha most kinézek az ablakon gyönyörű napsütéses az idő. Nagyon élvezetes. Ilyenkor úgy érzem szárnyal a testem, a lelkem. Veszem elő a vidámabb színeket és egy rövid időre megválok a komor téliektől.

 Méretéből eredően akár majd strand táskának is jó lesz.

Takaró ajándéknak.



Egy kedves ismerősöm rendelte ezt a takarót a lányának karácsonyi ajándékként. Számomra  nagy kihívást jelentett,mert nem  vagyok híres a precizitásomról. Ezt pedig 480 db háromszögből varrtam össze. Jelentem sikerült, boldog vagyok. Hogy mennyire lettem pontosabb azt nem tudom, de elindultam - itt most előnyösebb lenne a lejtő - és nincsen megállás. Már töröm a fejem egy újabb hasonló stílusú takarón.

Hát a fotózása okozott némi fejtörést. A fiam majd két méter magas,de neki is rövidnek bizonyultak a kezei.

Ebbe a téli szürkeségbe....



szerettem volna egy kis színt csempészni. Ezekre  a vidám kis neszikre várnak gazdáik. Persze ők még nem tudnak erről. Pszt: meglepi.
Jó volt varrni ,mert gyorsan haladtam, látványosak  és melengetik az ember szívét. Ugye ti is így látjátok?










A másik variáció egy kicsit szolidabb, de rájuk is vár valaki. Remélem....

Ha van mivel gömbölydeddé varázsolni, az apró rakások alól elővillan az alsószoknya. Nagyon kacér.

Közeleg karácsony

Elkezdtem a karácsonyi készülődést. Ajtó díszeket varrogattam. Először idegennek tűnt a fekete anyag, de egy kis natúr -  arannyal megbolondítva egészen jó

1. 

1. a

Utóhang


Már nem is számolom az időt, de most úgy gondoltam megint bejelentkezem .
Szeptemberben egy csodálatos zarándok úton vehettem részt. Kilenc nap alatt bejártuk Olaszország szebbnél szebb kegyhelyeit. Lelkileg feltöltött ez az út. Aranyos útitársaim csak emelték ennek  minőségét.

A mai nap este lesz egy találkozóm velük, ahol felelevenítjük az utunk egyes pillanatait. Én egy kis meglepetéssel készültem, remélem örülni fognak az ajándékomnak.

Kereken 50 darabot készítettem. Szerintem játékosan stílusos.

Eltelt egy év

Pont egy évvel ezelőtt írtam a blogba. Nagyon hamar elrepült. Remélem nem válik szokássá: évente egy bejegyzés.

Közben azért varrogattam. Régi félbehagyott munkákat befejeztem és hagytam félbe újakat. Csakis azért, hogy majd befejezhessem.

Teszek fel pár képet és próbálom rendszeressé tenni az írást. Kicsit kötöttem, hogy ne maradjak le és meglegyen a harmincadik sálam. Mert sál nélkül élni nem lehet. :))

Forró hangulatú táska és egy szürke - ciklámen takaró.

Hát most ennyi, folyt köv. vagy?  - megbeszéltem magammal: következik.

Na vajon mi lehet?

Hát igen,megint egy táska. Igaz, már tele van velük a varróskuckóm, de hát sosem elég.

Megláttam ezt a maradék anyagot, magamévá tettem, megvarrtam és már tovább is adtam a menyemnek. Boldog volt, szereti a kéket. Már el is kezdtem egy másik varrását, mert akkor mi maradna a kuckóban? Nem vagyok kék párti, de ami jó...., az jó. Így barnával párosítva nekem is tetszik.